Az uniós javaslat 2050-re 2°C-ra és évszázad végére 3°C-ra készülő terveket ír elő a tagállamoknak
Az Európai Bizottság bemutatta első klímaellenállósági törvényjavaslatát, amely a tagállamoktól 2050-re 2°C-ra és évszázad végére 3°C-ra felkészülő terveket vár el, ötévenkénti kockázatfelméréssel és 2030 végi klíma-ellenállósági tervekkel.
Brüsszel bemutatta az Európai Bizottság első, az unió szintjén előírt klímaellenállósági jogszabálytervezetét, amely a klímahatásokra való felkészülést szabályozná – közölte a testület. A csomag azt követi, hogy a Bizottság szélesebb körben számol azzal: az üvegházhatású gázok csökkentése önmagában nem elég a súlyos, egyre gyakoribb katasztrófák kezelésére.
Mit ír elő a javaslat
A tervezet arra kéri a tagállamokat, hogy terveiket a világ várható felmelegedési pályájához igazítsák: a Bizottság számításai szerint 2050-re 2 Celsius-fokos, az évszázad végére pedig 3 Celsius-fokos átlagos melegedéssel kell számolniuk. Wopke Hoekstra, a klímaügyekért felelős biztos azt mondta: „nincs alternatíva a kibocsátások erőteljes csökkentésére és a tiszta energiára váltásra, de el kell ismernünk, hogy a problémák oly mértékűvé váltak, hogy ez önmagában már nem elég”.
A javaslat kötelezettség helyett inkább iránymutató jelleggel működik: a kormányokat arra ösztönzi, hogy figyelembe vegyék a 3°C-os forgatókönyvet politikáik, költségvetéseik és beruházásaik tervezésekor. A tervezet előírja, hogy a tagállamok 2029-től ötévente végezzenek nemzeti klímakockázati felmérést, és 2030 végéig dolgozzanak ki klíma-ellenállósági terveket. Ezekben jelölnie kell, mely hatóságok felelősek az egyes kockázatok kezeléséért, hogy elkerüljék az intézményi tétlenséget és a felelősség-átvárást.
Vitatott szabályozás és finanszírozás
A javaslat mérsékelt szigorúsága tükrözi az uniós és tagállami politikai hangulatot: a Bizottság deregulációs törekvéseit és a kormányok kevésbé szabályozó megközelítését. Peter Liese, az Európai Néppárt klímaügyi jelentéstevője támogatásáról biztosította a felelősségek tisztázását, de közölte, hogy érdemes megvizsgálni, szükségesek-e a Bizottság által javasolt formában a tervek: „a tervek önmagukban nem védenek meg embereket és pazarló erőforrás-allokációhoz vezethetnek”, mondta.
A zöldpárti képviselő, Kai Tegethoff viszont azt mondta, a jogszabály túl korlátozott lehet: „a veszély egy olyan keret, amely megmutatja az expozíciót, de semmire nem kötelez”. Szerinte kötelező, mérhető ellenállósági célokra lenne szükség.
A Bizottság hangsúlyozta az alkalmazkodás gazdasági oldalát is. Teresa Ribera, a zöld átmenetért felelős alelnök azt mondta, hogy a felkészülés költséges lehet, de „a valódi kérdés az, mennyibe kerül felkészületlennek lenni”. A testület adatokat idézett a hőhullámok GDP-re gyakorolt hatásáról és arra hívta fel a figyelmet, hogy az alkalmazkodási piac—például aszályálló növények és hűtési megoldások—üzleti lehetőséget is jelenthet.
Blokkszintű eszközök és következő lépések
A csomag nem tartalmaz közvetlen finanszírozást: az EU jelenleg évi mintegy 29 milliárd eurót fordít alkalmazkodásra, míg a szükséges összeg a Bizottság számítása szerint körülbelül 70 milliárd euró évente 2050-ig. A Bizottság jelezte, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2028 júniusára készít blokkszintű kockázatértékelést, és 2028 szeptemberére bemutatja az uniós stratégiai tervet a klímaellenállóságról. Emellett uniós statisztikákat kívánnak gyűjteni klímafüggő halálozásról és gazdasági veszteségekről; az első adatsorok 2030 végére várhatók.
Digitális eszközök, köztük egy „klíma-megjelenítő” is része a csomagnak, amely helyi előrejelzésekké konvertálja a felmelegedési forgatókönyveket. A Bizottság további lépéseket jelentett be jövő évre, többek között hőhullám-akciótervet és egy klíma-biztosítási szövetséget, írja a Politico.
